Leírás:

„Az ásatások során (2. kép) két pusztulási réteget dokumentáltunk (4. kép 6. számú rétegek), ezek régészetileg is igazolták, hogy a vár kétszer leégett. A felső járószinten nagyobb, az 1664. évi alaprajz „kastélyának" keleti részével valamilyen módon talán kapcsolatba hozható épület részleteit (3. kép IB, 3) figyeltük meg. Ez az épület a karó- és áglenyomatos vastag paticsfal-omladékokból kiindulva felmenő falú fa- illetve paticsépület volt, mely a rétegviszonyok alapján csak a 17. század közepe felé épült meg. A szelvényekben égett platnikra (ezek egy része téglával volt körülrakva), továbbá tűzhelyekre illetve kályhák téglalábazataim bukkantunk (3. kép IB, 5. kép, 7. kép 2, 8. kép 1). Az említett 17. századi paticsépületen belül szemeskályhának kupa alakú kályhaszemeket tartalmazó omladékai kerültek felszínre (KÜ/90.I: 3. kép IB).” (Kovács–Rózsás, 1998, 79–99.)

 

Irodalom:

Kovács Gyöngyi: A barcsi török palánkvár kerámialeletei. In: Communicationes archaeologicae Hungariae. Budapest, 1998, 155–180.

Kovács Gyöngyi–Rózsás Márton: A barcsi török palánkvár Somogyi Múzeumok Közleményei 12 (1996) 163–182. link

Kovács Gyöngyi–Rózsás Márton: Törökök a Délnyugat-Dunántúlon. (A barcsi török palánkvár.) In: Népek a Mura Mentén. Zalaegerszeg, 1998, II, 79–99. link

Kovács Gyöngyi–Rózsás Márton: A barcsi török vár és környéke. Újabb kutatások (1999–2009). In: A középkor és kora újkor régészete Magyarországon. Szerk. Benkő Elek–Kovács Gyöngyi. Budapest, 2010, 621–642.