Leírás:

„A várfal a 16–17. századra jellemző módon, facölöpökből és földből épített palánkfal volt. Az általunk feltárt illetve megfigyelt szakaszokon a 16. századi palánk 3 cölöpsoros, átlagban 3 m széles töltött palánk volt, míg a délkeleti bástyánál a 17. századi változat egy cölöpsoros, kívül tapasztott palánkkerítés (3. kép 1A, 2; 6–7. képek). A töltött palánk esetében a mélyre ásott keskeny cölöpárkokba meszes döngölt agyagba 20-30 cm átmérőjű cölöpöket állítottak, egymástól általában 40-60 cm távolságban. A szilárdan álló, vesszővel összefont cölöpsorok közét földdel töltötték ki, az így nyert palánkfalat pedig kívül is betapasztották . A várárkot átvágó, de a palánkfalat is metsző kutató árokban (ÁI/94.I: 6. kép) különösen jól nyomon lehetett követni a palánkfal megújításait.” (Kovács–Rózsás, 1998, 79–99.)

 

Irodalom:

Kovács Gyöngyi–Rózsás Márton: A barcsi török palánkvár Somogyi Múzeumok Közleményei 12 (1996) 163–182. link

Kovács Gyöngyi–Rózsás Márton: Törökök a Délnyugat-Dunántúlon. (A barcsi török palánkvár.) In: Népek a Mura Mentén. Zalaegerszeg, 1998, II, 79–99. link

Kovács Gyöngyi–Rózsás Márton: A barcsi török vár és környéke. Újabb kutatások (1999–2009). In: A középkor és kora újkor régészete Magyarországon. Szerk. Benkő Elek–Kovács Gyöngyi. Budapest, 2010, 621–642.