Leírás

„Az utazók által leglátogatottabb fürdő lehetett, mert a Császár fürdőről maradt fenn a legtöbb részletes leírás a XVI–XVII. Századból. Ennek az egy fürdőnknek az építési feliratát is ismerjük, amiből kiderül, hogy Szokollu Musztafa pasa építtette 1574-1575-ben. Ettől függetlenül a hódoltság során Veli bej fürdőjének hívták, melynek pontos oka ismeretlen, bár a közelben álló Veli bej türbéjéről is nevezhették így... A fürdő forró helyisége egy jól is mert oszmán alaprajzi típus módosított, összetettebb változata. A négyzet alakú épület közepén helyezkedik el a medence, e köré szervezve az épület sarkait 1-1 magánfürdő foglalja el. Ehhez az épülettípushoz csatlakozik még egy átmeneti helyiségekből álló térsor és az előcsarnok. Az utóbbi teljesen, míg az átmeneti helyiség döntő hányadában elpusztult. Az átmeneti helyiségben a Gerő Győző által még ábrázolt és 1976-ig megléőô osztófalak és boltozatok mára már teljesen hiányoznak. Az új betonboltozat mögött a török kori teknőboltozat déli végét megtaláltuk, valamint szintén fennmaradt a helyiség déli zárófala is.

A boltozatok felülvilágítóin kívül ablakokon át is juttattak fényt a helyiségekbe. A legutóbbi felújítás során kialakított kép – négy-négy ablak a keleti és az északi homlokzaton – azonban nem egyezik az

eredetivel. A déli oldalhelyiség falán két, magasan elhelyezett, belül egy vízszintes kőhasábbal lezárt falazott kávájú ablak került elő. Írott forrásból tudjuk, hogy egy sarokkupolában medence helyezkedett el. A nyugati

sarokkupolákban megmaradt annyi rétegsor, melyekből biztosan állíthatjuk, hogy ott nem volt medence, míg a keleti sarokkupolák újkori medencéi a rétegsorokat teljesen elpusztították. Ettől függetlenül a délkeleti

sarokkupola falain talált vakolatnyomok arra engednek következtetni, hogy ebben a kis kupolatérben volt a medence. Talán az sem véletlen, hogy csak ennek a kupolának az indításánál találunk farkasfogas díszítést,

míg a többiben semmilyen díszítést sem készítettek.

A török időkben a belső összkép mindig két szín re épült. Az elsőben az oldalfalak vörösek, a boltozatok

és kupolák rózsaszínűek. Az ajtók sztalaktittükre is sötét, a sarokkupolás terek felőli oldalon pedig a sötét falon világos pártaként rajzolódott ki a csúcsívet kísérő 30 cm széles, a kőfelületre vékonyan rásimított vakolat. A forró helyiség nagy ajtaja az átmeneti helyiség felől a dongaboltozat indítása miatt nem lépcsős, hanem egyenes záródású tükörrel készült. A visszaléptetett felület világos volt. A többi ajtóhoz hasonlóan a csúcsív vonalát besimított világos párta kísérte. A második periódusban a magas lábazat feletti felületek mind fehér meszelést kaptak.

A kupolák belső felületeinek megkutatása során megállapítottuk, hogy a nagy kupolán található nyílások közül az alsó sor csak a jelenlegi szellőztetőrendszerhez kapcsolódik, a török korban nem létezett. A többi

felülvilágító és a kis kupolák, valamint a teknőboltozatok felülvilágítói eredetiek. A fürdők külseje is terrakotta színű volt.

A fürdő működésére a fürdőtől délre kerültek felszínre izgalmas leletek: az Imreforrásról kiderült, hogy török kori. Ettől keletre és nyugatra 1-1 téglából falazott tartály került felszínre. A három objektumot vízvezetékcsövek, illetve csatornák kötik össze, melyek az épület belseje felé is vezetnek.” (Lászay–Papp, 2009.)

 

Irodalom

Antalné Czétényi Piroska: A Császárfürdő műemlék épületegyüttesének helyreállítása Műemlékvédelem 1984/1 40-49 Link

Lászay Judit–Papp Adrienn: Kutatások a budafelhévízi fürdőkben. In: Régészeti kutatások Magyarországon 2007. Budapest, 2008, 63–84.

G. Lászay Judit–Papp Adrienn: A budai török fürdők kutatása az évezred elején. Műemlékvédelem 53 (2009):5, 290–316. Link

Papp Adrienn–Lászay Judit: A budai török fürdők építészete az újabb kutatások tükrében I. Budapest Régiségei 42–43 (2009–2010) 121–149.

Papp Adrienn–Grynaeus András: Budapest török fürdőinek kormeghatározása. Budapest Régiségei 44 (2011) 259–273.

Sudár Balázs: Mi kor épült a Császár fürdő? Egy török kronogramma nyomában. Keletkutatás

2002. ősz – 2006. ősz, 189–200. link