Leírás

A barcsi várat 1567-ben építették a törökök, 1595-ben leégett, később újjáépült, 1664-ben végleg elpusztult. Helyét a régészeti ásatásoknak sikerült azonosítaniuk, a dzsáminak azonban eddig nem kerültek elő a nyomai. Esterházy Pál rajzán a négyzetes épület a belső vár déli sarkában állt, bejárattal szembeni fala éppen a kibla irányába, délkelet felé fordult.

„Ez a vár mára teljesen elpusztult, területe nagyrészt beépített vagy magántulajdonban levő kertekkel művelt. Alaprajzának tisztázására jelenleg már nincs mód, de a terepviszonyok és az ásatási szelvényekben előkerült jelenségek alapján irányát meghatározhattuk, s néhány részletének helyét is azonosíthattuk. Az erősség a helyszíni munkák alapján északnyugat délkelet irányban állt, három bástyával délkelet felé. Teljes, a várárkot és a bástyákat is magába foglaló kiterjedése nagyjából 100 x 80 m, a tényleges várterület ennél azonban kisebb lehetett. A domborzat halványan még őrzi a várárok vonalát a keleti oldalon, a Dráva felőli oldalon pedig a délkeleti bástyának a helyét, amit a hajdani magasparton egy közel háromszögletű kisebb kiemelkedés jelez. ...Az ásatások során két pusztulási réteget dokumentáltunk, ezek régészetileg is igazolták, hogy a vár kétszer leégett. ...A várfal a 16-17. századra jellemző módon, facölöpökből és földből épített palánkfal volt. Az általunk feltárt illetve megfigyelt szakaszokon a 16. századi palánk 3 cölöpsoros, átlagban 3 m széles töltött palánk volt, míg a délkeleti bástyánál a 17. századi változat egy cölöpsoros, kívül tapasztott palánkkerítés. A töltött palánk esetében a mélyre ásott keskeny cölöpárkokba meszes döngölt agyagba 20-30 cm átmérőjű cölöpöket állítottak, egymástól általában 40-60 cm távolságban. A szilárdan álló, vesszővel összefont cölöpsorok közét földdel töltötték ki, az így nyert palánkfalat pedig kívül is betapasztották. A várárkot átvágó, de a palánkfalat is metsző kutató árokban  különösen jól nyomon lehetett követni a palánkfal megújításait. A vár vizesárka - az átvágás metszete szerint - 7,5 m széles, s az egykori felszíntől számítva közel 3 m mély volt. Az árok alján karósor (sövény), külső lejtőjén és külső szélén szintén palánk húzódhatott.” (Kovács–Rózsás, 1998, 79–100.)

 

Irodalom

Hegyi Klára: A török hódoltság várai és várkatonasága. Budapest, 2007, II, 1327–1329. III, 1590–1594.

Kovács Gyöngyi: A barcsi török palánkvár kerámialeletei. In: Communicationes archaeologicae Hungariae. Budapest, 1998, 155–180.

Kovács Gyöngyi–Rózsás Márton: A barcsi török palánkvár Somogyi Múzeumok Közleményei 12 (1996) 163–182. link

Kovács Gyöngyi–Rózsás Márton: Törökök a Délnyugat-Dunántúlon. (A barcsi török palánkvár.) In: Népek a Mura Mentén.  Zalaegerszeg, 1998, II, 79–99. link

Kovács Gyöngyi–Rózsás Márton: A barcsi török vár és környéke. Újabb kutatások (1999–2009).  In: A középkor és kora újkor régészete Magyarországon. Szerk. Benkő Elek–Kovács Gyöngyi. Budapest, 2010, 621–642. link

Magyar Kálmán–Nováki Gyula: Somogy megye várai a középkortól a kuruc korig. Budapest, 2005, 33–34. link