Leírás

A várost 1543-ban foglalták el Szülejmán szultán csapatai, elsődleges feladata Buda védelmezése volt. Bár állítólag maga a hódító megadta a tiszteletet az „elődeinek” tekintett magyar királyok koronázó és temetkező városának, ez nem sokat változtatott azon a tényen, hogy Fehérvár egy alapvetően katonák által lakott garnizonváros lett. Fehérvár egész hódoltsági története során megmaradt végvidéki szerepében, a rá nehezedő nyomást alig néhány évre tompította Győr (1594–1598) és Pápa (1594–1597) elfoglalása. A közvetlen nyomást azonban mindvégig enyhítette Csókakő, a 17. században pedig Várpalota megszerzése (1605–1687). A gyakori megpróbáltatásokat kiállni kényszerülő település erődrendszere a tulajdonképpeni városra (ics kale ’belső vár’) és a fallal kerített külvárosokra (Budai, Sziget, Uzun) tagolódott. Ezek a külvárosok zárták el azokat az utakat, amelyeken a várost lehetséges volt megközelíteni, így az ostromok menetét némiképp lassították. A környék megfigyelését segítette a környékbeli dombokra épített két torony is: Kara Mürtezá pasa és Hadzsi Musztafa pasa tornya. Előbbi az 1650-es, utóbbi az 1660-as években épülhetett.

A bizonytalan végvidék úgy tűnik nem nagyon vonzotta az alapítványtevőket. Maga az állam két imahelyet tartott fenn: szokás szerint dzsámivá alakították a település legjelentősebb templomát. Itt azonban a választás – a királysírok miatt – nem a királyi bazilikára esett, hanem a plébániaként működő Szent Péter-templomra, amely amúgy is a város legmagasabb pontján állt. Hamarosan a bazilika is részben mecsetté lett átalakítva, melyet Evlia Melijász-dzsámi néven emleget, s amely minden bizonnyal a defterek „régi dzsámijával” azonos. Átalakítását Evlia Szülejmánhoz, Pecsevi Jahjapasazáde Ahmed béghez köti, s amennyiben az itt is szolgálatot teljesítő történetíró információja helyes, akkor 1543–45 között került rá sor. Valamikor az 50-es, 60-as években emelhette intézményét a végek jeles harcosa, Veli bég, s mindenképpen 1578 előtt épült Szokollu Musztafa budai pasa dzsámija és mecsetje. A 16. században épült a Besli és a Palotai külvárosok egy-egy dzsámija/mecsetje, s az Ingovány külváros imahelyei is. Az 1601–1602-ben készült metszetek és felvételek öt-hét minaretet jeleznek. A 15 éves háború viszontagságai minden bizonnyal több korábbi intézményt tönkretettek, épült azonban egy új dzsámi, Karakas Mehmed pasáé. A város harc nélkül került keresztény kézre, az összeírások négy volt török imahelyet jeleznek. A városnak volt egy viszonylag jelentős fürdője, melyet az 1543. évi hadjáratban részt vevő Rüsztem pasa nagyvezír alapított. S volt egy kevésbé jelentős szent hely is: a budai külváros előterében nyugodott Szülejmán pasa. Összességében tehát egy a török városhálózatban kevésbé jelentős, de katonailag igen fontos település képe bontakozik ki. Ennek megfelelően a törökök komoly erőfeszítéseket tettek a város megerődítésére, amelynek azonban alig maradt mára nyoma, talán a keresztények által 1601–1602-ben építeni kezdett Monostor-bástya befejezése köthető hozzájuk. Török erődítések nyomai maradtak Fehérvár környékén is, ilyen pl. Mürtezá pasa tornyának maradéka.

 

Irodalom

Fényi Ottó: A székesfehérvári királyi bazilika és préposti rezidentia a XVIII. században. In: Székesfehérvár évszázadai 3. Székesfehérvár, 1977, 127–144.

Fitz Jenő – Császár László – Papp Imre: Székesfehérvár. Budapest, 1966.

Gerő Győző: Istolni Belgrád építészeti emlékei. In: Székesfehérvár évszázadai 3. Székesfehérvár, 1977.

Hegyi Klára: A török hódoltság várai és várkatonasága. Budapest, 2007, II, 972–1013.

Kovács Péter: Székesfehérvár városképének kialakulása régi metszetek alapján Műemlékvédelem 1970/3 152-156. link

Móra Magda: Források Fejér megye törökkori történetéhez. Fejér megyei történeti évkönyv 6 (1972) 211–225.

Siklósi Gyula: A török hódoltság emlékei Székesfehérvárott. Fejér megyei történeti évkönyv. 19 (1989) 27–37.

Siklósi Gyula: Adatok Székesfehérvár középkori és török kori építészetéről. Székesfehérvár, 1990.

Siklósi Gyula: Die mittelalterlichen Wehranlagen, Burg- und Stadtmauern von Székesfehérvár. Budapest, 1999. (Varia Archaeologica Hungarica XII.)

Siklósi Gyula: Székesfehérvár – Palotai kapu. Székesfehérvár, 1999.

Siklósi Gyula: Hadi események és erődítési munkálatok Székesfehérvárott a 16-17. században. In: A hódoltság régészeti kutatása. Szerk. Gerelyes Ibolya–Kovács Gyöngyi. Budapest, 2002, Link

Siklósi Gyula: Zwei Kirchen mit zentralem Grundriss aus dem Komitat Fejér. Budapest Régiségei 37 (2003) 167–184.

Terei György–Nováki Gyula–Mráv Zsolt–Feld István–Sárközy Sebestyén: Fejér megye várai az őskortól a kuruc korig. Budapest, 2011, 90–93.

Vass Előd: Székesfehérvár (Istulni Belgrád) XVI. századi török forrásai. Fejér megyei történeti évkönyv 6 (1973) 275–298.

Vass Előd: Források a székesfehérvári szandzsákság történetéhez, 1543–1688. Fejér megyei történeti évkönyv 19 (1989) 69–177.

Veress D. Csaba – Siklósi Gyula: Székesfehérvár, a királyok városa. Budapest, 1990.