Leírás

Gyulát Pertev pasa másodvezír foglalta el 1566-ban, s ezzel tehermentesítette a temesvári tartomány jelentős részét. Gyula hosszú időre a védelem jelentős központja lett. Az erősség belső és külső várra, valamint a városra tagolódott. Hamarosan jelentős polgári lakosság telepedett meg benne, s megkezdődtek a nem katonai építkezések is. Gyulán a belső várban nem volt megfelelő hely a szultáni dzsámi kialakítására, ezért a külsővárban emeltek egy új épületet. A minaretet 1665-ben, Evlia látogatása idején emelték vagy építették újjá. Ezen kívül a városban szintén működött egy állami dzsámi. Minthogy ezeket Evlia Szülejmán-dzsámiként említi, minden bizonnyal 1566-ban jöttek létre, az 1567-ben készített összeírás más imahelyet nem is említ. A következő évtizedben azonban több dzsámi és mecset is létesült. Minden bizonnyal 1577–78-ban, bégsége idején emelte Iszhák bég a dzsámit. Pírsziz Ali bég pedig az 1560-as évek végén építhette saját imahelyét a városban, mely a település központi imahelye lett. További két helyi középvezető, Mehmed aga és Iljász kethüdá mecsetet épített, valaint a pillanatnyilag azonosíthatatlan Kurd bég is. Itt tehát a foglalás után gyorsan kiépülő muszlim város képét láthatjuk magunk előtt. Gyulát komolyabb pusztítás nem érte, a visszafoglaló háborúkig békésen fejlődött. Ezért sokatmondó Evlia megjegyzése, hogy a külsővári Szülejmán- és a városi Ali bég-dzsámin kívül máshol nincs minaret – nagy valószínűséggel nem is volt. Ez egyúttal jellemzi is a feljebb felsorolt imahelyeket: aligha lehettek túlságosan magas művészi szinten. Evlia adata alapján a városban összesen 13 imahely, 4 dzsámi és 9 mecset működött. Ehhez járult még 14-ként a külsővár Szülejmán dzsámija. A városban a középkorban több keresztény templom, kápolna és egy ispotály is létezett, nem tudjuk, hogy ezek valamelyikét átalakították-e muszlim imahellyé. Kézenfekvő volna, hogy a városi Szülejmán dzsámi ilyen volt. Tudunk egy jelentős méretű fürdőépületről is, mely a város centrumában állt.

 

Irodalom

Ecsedy Gábor–Komáromy Miklós: Gyula város története és korabeli állapotának leírása. 1832, 1834. S. a. r. Kósa László. Békéscsaba, 1982.

Hegyi Klára: A török hódoltság várai és várkatonasága. Budapest, 2007, III, 1467–1475.

Gerelyes Ibolya: Török építkezések Gyulán (1566–1695). In: Tanulmányok a gyulai vár és uradalma történetéhez. Szerk. Jankovich B. Dénes. Gyula, 1996, 101–124. (Gyulai Füzetek 8)

Gerelyes Ibolya: Gyula a török korban. In: A hódoltság régészeti kutatása. Szerk. Gerelyes Ibolya–Kovács Gyöngyi. Budapest, 2002, ????

Kovács Gyöngyi. Budapest, 2002, link

Feld István: Újabb régészeti kutatás a gyulai várban. Műemlékvédelem 1993/3 146-156. link

Feld István: Az (újra) helyreállított gyulai vár. Műemlékvédelem 2005/4 189-196. link

Feld István–Gerelyes Ibolya: Gyula, az Almásy-kastély kaputornya. Műemlékvédelmi Szemle 11 (2001):1–2, 220–221. link

Gerelyes Ibolya–Feld István: A gyulai külső vár 2004. évi ásatása. Castrum 1(2005):1, 100–103.

Gerelyes Ibolya–Feld István: Gyula, Vár. Régészeti kutatások Magyarországon 2004. Budapest, 2005, 224–225.

Móga Sándor: A gyulai vár második helyreállítása. Műemlékvédelem 1993/3 139-145 link

Mogyoróssy János: Gyula hajdan és most. Gyula, 1858.

Scherer Ferenc: Gyula város története. I–II. Gyula, 1938.

Veress Endre: Gyula város oklevéltára. Gyula, 1938.