Leírás

Kanizsa várát Dámád Ibrahim pasa nagyvezír hosszú ostrom után vette be 1600. október 20-án. Az erődítmény a következő évben újabb két és fél hónapos ostromot szenvedett el, ekkor Tirjákí Haszan pasa védte Mátyás főherceggel szemben. Az alaposan megrongálódott erősséget a törökök újjáépítették. Az eredetileg ötszögletűre tervezett vár keleti feléből alakították ki a tényleges várat, a nyugati részből pedig a Topraklik (’Földes’) külváros lett. A mocsár keleti partján, a hajdani Kanizsa mezőváros helyén jött létre a gyengén erősített török Bagdala külváros. Mivel a település lényegében egy mocsárra épült, komolyabb építkezéseket nem folytattak benne, képét egyértelműen a fából készült épületek határozták meg. Bár Kanizsa köré egy újabb tartomány (vilájet) szerveződött, ennek tényleges központja inkább Pécsett, mint a névadó településen volt, köszönhetően a vár nem túlságosan szerencsés adottságainak.

„A törökkori építkezések kérdései.

Kanizsa 1600 október 20-án hathetes ostrom után jutott török kézre. Pontosan egy esztendővel az ostrom kezdete után Ferdinánd főherceg 68 napos visszavívási kísérlete sikertelenül végződött, ami annak bizonyítéka, hogy a rendelkezésre álló rövid idő alatt a törököknek sikerült az erősséget jól védhető állapotba hozni, de komoly átépítésre ez az idő nagyon kevés volt.A török uralom alatt Kanizsa jelentős átalakuláson esett át. A fennmaradt hiteles ábrázolások, amelyek közül a legfontosabb az 1664. évi Zrínyi Miklós nevével jelzett ostromról készült haditérkép és az 1687-ből származó kémjelentéshez mellékelt vázlat azt mutatják, hogy a törökkori átépítés lényege az volt, hogy az ötszögű várat két részre osztó vizesárkot valamivel nyugatabbra helyezték. A vár keleti felét — a 16. századi beépített várat nyugat felé megszélesítették, illetve a vár nyugati oldalán az északnyugati és a délnyugati sarkon állt kisméretű védművek helyén a keleti oldalhoz hasonló nagyméretű olasz bástyákat emeltek. Az ötszögű vár nyugati ék alakú részét széles vizesárokkal leválasztották. Ennek a résznek a vár felöli oldala nem volt megerősítve. A várnak mind a két fele sűrűn beépült, ugyanis a keleti parton lévő várost, melyet Paradeiser 1600-ban felgyújtatott, nem építették újjá, a török időkben a lakosság a vár falai között telepedett meg. A nyugati ék alakú részt a törökök Topráklik külvárosnak nevezték. A vár átformálását Méri István kutatásai is megerősítették.

...A vár 1690-ben hosszú ostromzár után károsodás nélkül került újra magyar kézre, hogy azután 1702-ben császári utasításra megsemmisüljön.” (Vándor, 1992, 7–16.)

 

Irodalom

Cennerné Wilhelmb Gizella: A kanizsai vár metszetábrázolásainak tipusai. In: A nagykanizsai Thúry György Múzeum jubileumi évkönyve. 1919–1969. Szerk. H. Kerecsényi Edit. Nagykanizsa, 1972, 69–84. 

Hegyi Klára: A török hódoltság várai és várkatonasága. Budapest, 2007, III, 1535–1550.

Kovács Gyöngyi: Jegyzetek a kanizsai vár 16–17. századi kerámialeleteihez. Zalai Múzeum 12 (2003) 155–176. link

Kovács Gyöngyi: Cseréppipák a 17–18. századból. Budapest Régiségei 38 (2004) 121–131.

Méri István: A kanizsai várásatás. Vázlat a kanizsai vár és város történetének kutatásához. S. a. r. Kovalovszki Júlia. Budapest, 1988.

Molnár László: Kanizsa vára a török félhold uralma alatt (1600–1690). Somogyi Múzeumok Közleményei 7 (1985) 47–95. link

Rózsa Miklós: Kanizsa mecsetből kialakított plébániatemploma 1690–1700 között.  Nagykanizsa, 1993.

Sudár Balázs: Kanizsa 1601. évi ostroma török szemmel. Hadtörténelmi Közlemények 119 (2006):4, 1025–1058.

Tóth István György: A magyarországi török építkezés forrásaihoz: a kanizsai vár házainak összeírása (1690). Zalai Múzeum 2 (1990) 221–230. link

Vándor László: A kanizsai vár építési korszakainak kérdései. Zalai Múzeum 4 (1992) 7–16. link