A palánkot 1545–49 között a törökök építették, s 1686-ig volt a kezükön. A tizenöt éves háború során többször gazdát cserélt: 1601-ben, majd 1602-ben is keresztény kézre került, utóbb hosszabb időre, hiszen még 1603-ban is őrség ült benne. 1608-ban a Herberstein-féle követség csak a vár romjait látja, újjá valószínűleg az 1610-es évek elején épült – valószínűleg nem az előző palánk helyén –, 1613-ban már biztosan török őrség ül benne. A 16. századi palánkot a Dunától távolabb, egy dombon kell keresnünk, míg a 17. századi erősség a Duna partján állt. (Hatházi, 2002, 107–128.) 1661-ben Batthyány Ádám és Souches felégeti, de ismét újjáépül. 1684-ben, Buda sikertelen ostromakor Lotharingiai Károly csapatai a kiürített palánkot megszállják. (Hatházi, 2002, 110–116.) Őrségének létszáma viszonylag állandó volt 110–120 fő között ingadozott. (Hegyi, 2007, 599–613.)

Amennyiben Hatházi Gábor feltevése helyes, és a palánk a tizenöt éves háború után új helyen épült fel, akkor az imahely vitte magával az alapítás idején regnáló szultán – Szülejmán – nevét. Az 1684. évi látképpel kapcsolatban Hatházi erős kritikát fogalmazott meg, a dzsámi ábrázolását hiteltelennek kell gondolnunk, ugyanakkor a rajzolónak tudomása lehetett róla (mint ahogy egyéb helyi jellegzetességeket is ismert).

irodalom:

 

Hatházi Gábor: A török palánkok kutatásának újabb eredményei Fejér megyében. In: A hódoltság régészeti kutatása. Szerk. Gerelyes Ibolya–Kovács Gyöngyi. Budapest, 2002, 110–116.

Hegyi Klára: A török hódoltság várai és várkatonasága. Budapest, 2007, II, 599–613.

Terei György–Nováki Gyula–Mráv Zsolt–Feld István–Sárközy Sebestyén: Fejér megye várai az őskortól a kuruc korig. Budapest, 2011, 105–106.