Leírás

Az 1542. évi Pest ellen vezetett keresztény hadjárat megmutatta, hogy a frissen elfoglalt Buda helyzete mennyire törékeny, ezért 1543-ban Szülejmán szultán személyesen vonult a hódoltsági területek kiszélesítésére, mondhatni megteremtésére. E hadjárat során került Pécs török kézre valamikor július elején: miután a védők elmenekültek, a lakosság átadta a várost a szultánnak. Noha vitathatatlanul Pécs volt a Dél-Dunántúl központja, mégsem nevezték ki igazgatási központtá: a területet irányító szandzsákbég hivatalosan a mohácsi címet viselte. A gyakorlatban persze mégis inkább Pécsről intézték a térség ügyeit. A hódoltsági időszak első évtizedeiben a város élet-halál harcot vívott a szomszédos Szigetvárral, ennek során többször megtámadták és fel is gyújtották. A helyzet 1566-ban változott meg, Szigetvár eleste után Pécs viszonylag védett területté vált, katonaságát lecsökkentették, s megindult a polgári élet fejlődése. Minthogy a tizenöt éves háború harcai is elkerülték, ez a békés időszak közel száz évig tartott, amelynek csak Zrínyi Miklós és Julius Hochenloche csapatai vetettek véget 1664 januárjában. Bár a vár kitartott, az elvonuló keresztények a várost felgyújtották. Nem tudjuk, hogy a törökök mennyire tudták kiheverni a csapást, mindenesetre 1686-ban egy ízig-vérig muszlim település került a keresztények kezére.

Az 1540-és 50-es és 60-as években a törökök nagy gondot fordítottak a vár és a város erődítményeire, talán ekkor épülhettek a belső vár máig álló bástyái is. Az 1664. évi ostrom eredményeképpen pedig egy erős keleti zárófalat emeltek, mely a székesegyházat is bekötötte a védelem rendszerébe. Igen jelentősek voltak a polgári építkezések is. Kászim pasa itt építette meg a birodalom európai felének egyik legnagyobb kupolaátmérőjű dzsámiját (ma ez a város plébániatemploma), de ezen kívül is 6-7, oszmán stílusú imaházat emeltek, köztük a mai Magyarország legépebben fennmaradt dzsámiját, Jakováli Haszan pasa imahelyét is. A város három komoly méretű gőzfürdővel is rendelkezett, s volt egy helyi szent embere, Idrisz baba is. Mindent egybevetve ma talán Pécs őrzi a török kor legtöbb emlékét hazánkban.

 

Irodalom

Gerő Győző: Pécs török kori emlékei. Budapest, 1962.

Gerő Győző: Pécs török műemlékei. Budapest, 1960.

Hegyi Klára: A török hódoltság várai és várkatonasága. Budapest, 2007, II, 1251–1265.

Hegyi Klára: Török források Pécs 16. századi történetéhez. Pécs, 2010.

Josep von Hammer-Purgstall: Hammer-Purgstall József lt’. tudósítása a’ pécsi főtemplomban található keleti felirásokról. Magyar Academiai Értesítő 4 (1844):3, 55–59.

Kiss Farkas Gábor: Pécs 1664-es ostromának kéziratos térképe. Baranya 7–8 (1994–1995) 153–158.

Pécs a hódoltság korában. Tanulmányok. Szerk. Szakály Ferenc–Vonyó József. Pécs, 2012. 

Sudár Balázs: Pécs 1663-ban. Evlia cselebi és az első részletes városleírás. Pécs, 2012.

Szabó Pál Zoltán–Ruzsás Lajos: A török Pécs. Pécs 1958

Varga Szabolcs: Irem kertje. Pécs története a hódoltság korában, 1526–1686. Pécs, 2009.