Leírás

Siklós a Dél-Dunántúl egyik jelentős központja volt, a 17. században részben itt – illetve főleg Pécsen – éltek a kanizsai pasák is. Helyét a közigazgatási rendszerben nehezen találta meg, kezdetben a mohács-pécsi szandzsákhoz tartozott, majd Görösgálhoz sorolták, illetve időnként mintha egy önálló szandzsák központja lett volna. 1566-tól viszont bizonyosan a Szigetvári szandzsák vára. A törökök kezdetben jelentős, több mint 500 fős őrséget tartottak benne, e szám azonban elsősorban 1566 után erősen lecsökkent, s 150 fő körül állapodott meg. A jól kiépített középkori vár török erődítéseiről nem tudunk.

A katonai feladatok csökkenésével a polgári élet felvirágzott a településen. Evlia a városban hét imahelyről tesz említést, amit valószínűleg úgy kell értenünk, hogy kettő a várban, öt pedig a külső város öt muszlim negyedében állt. Az utazó négy imahelyről szól részletesebben, a két, várbeli Szülejmán-dzsámiról, melyeket középkori templomokból alakítottak ki, illetve két külső városi dzsámiról, Iszkender és Malkocs bég alapítványairól. Az első három imahely egyéb forrásokból is adatolható, Malkocs dzsámijáról azonban más forrásunk nincsen.

 

Irodalom

Bartos György - Cabello, Juan: A siklósi vár: építéstörténeti vázlat a legújabb kutatások tükrében (2004-2006) Műemlékvédelem 2007/1 20-23. link

Sz. Czeglédy Ilona–Ferenczy Károly: A siklósi vár. Műemlékvédelem 10 (1966):2, 76–84.

Gerő Győző: A siklósi Malkocs bej dzsámi. Építés-Építészettudomány 15 (1983) 117–131.

Gerő László: A siklósi vár. Budapest, 1958. link

Hegyi Klára: A török hódoltság várai és várkatonasága. Budapest, 2007, II, 1304–1311. III, 1577.