leírás:

A szarvasi palánkot először 1583-ban említik forrásaink. A törökök a Szolnok–Gyula határszakasz biztosítására emelték, elsősorban az egriek ellen, akik 1587-ben és 1588-ban is támadást intéztek ellene. 1595-ben a Szolnok ostromára vonuló keresztény csapatok miatti félelemtől a törökök felgyújtották. Eger bevételével (1596) a terület védelmének jelentősége csökkent, mindemellett többször felmerült a vár újjáépítése. Erre az 1670-es évek elején került sor (első adat 1673-ból), de ekkor is csak rövid ideig állt fenn, 1685-ben a császári csapatok visszafoglalták, majd hamarosan lerombolták. A szabálytalan alaprajzú  Körös-parti erősség külső és belső várból állt. A palánkról az 1595. évi hadjárat során készülhetett valamiféle ábrázolás, amelyet azután Wilhelm Dillich és Georg  Hoefnagel is – kevéssé hiteles formában – reprodukált. Alaprajza 1685-ből ismert. A várban épült – valószínűleg eredeti török – mecsetet a 18. század közepe táján bontották el.

A palánkvárat a törökök építették, a korabeli metszetek alapján négyszög alaprajzú, sarkain bástyákkal. A várat körülvevő árokba a Körös vizét vezették. Az ábrázolások szerint a 16. és 17. századi vár nem egyezik, valamikor jelentősen átépítették. A Szabadság útja 6-10 alatt folytatott feltárás során a palánk maradványait tárták fel., felszínre került a palánkfal és a kettős árok részlete. A város központjában folytatott ásatásokon jelentős török kori leletanyag került felszínre. (Jankovich–Makkay–Szőke, 1989. alapján)

irodalom:

Hegyi Klára: A török hódoltság várai és várkatonasága. Budapest, 2007, III, 1483–1484.

Jankovich B. Dénes: Adatok a szarvasi törökkori palánk történetéhez. Békési Élet 18 (1983):2, 170–171. Zsilinszky Mihály: Szarvas város történelme és jelen viszonyainak leírása. Pest, 1872.

Jankovich B. Dénes–Makkay János–Szőke Béla Miklós: Békés megye régészeti topográfiája. A szarvasi járás. IV/2 Budapest, 1989, 397–408.