leírás:

Visegrádot már 1543-ban bevették a törökök, de ekkor még nem hagytak benne őrséget. Tartósan Jahjapasazáde Mehmed budai pasa vette be 1544 kora tavaszán, s jókora, köze 500 fős őrséget szántak bele. A létszámot sohasem töltötték fel teljesen, a tényleges 400 fős létszám is rohamosan olvadni kezdett, 1549-ben már csak 230-an, 1554-ben 193-an, 1557-ben pedig már csak 118-an voltak. Létszámuk 110 fő körül stabilizálódott. 1595-ben a keresztények visszafoglalták, újabb török meghódítására csak 1605-ben, Esztergom bevételének „mellékhatásaként” került sor. 1684-ben a keresztények bevették, 1685-ben azonban a törökök újból megszerezték. Nem tartották azonban meg, a falakat elrobbantották és elhagyták.

A törökök kettős erődrendszerként használták Visegrádot: kézben tartották a felső várat, alsóvárukat pedig a Salamon-torony környékén alakították ki. Forrásaink egységesen két dzsámiról tesznek említést, a felső és az alsó vár imahelyéről. A törökök egyértelműen az alsó várat tekintették fontosabbnak. Bár javítgatták a várat – 1613-ban például 1500 palánkfát vittek be –, az ásatások építkezéseiknek kevés nyomát tárták fel. A felsővárból viszont előkerültek a törökökhöz köthető kályhaszemek.

Irodalom:

A visegrádi fellegvár. Szerk. Buzás Gergely. Visegrád, 2006.

Hegyi Klára: A török hódoltság várai és várkatonasága. Budapest, 2007, II, 549–569.

Iván László: A visegrádi vár története a kezdetektől 1685-ig. Visegrád, 2004.