Leírás

A zsámbéki várba 1549 körül fészkelődtek be a törökök, és rögtön 200 fő feletti őrséget helyeztek bele. A nagy szám nem sokáig maradt meg, az 1550-es évek végén már csak alig több mint 70 védő őrizte. A keresztények 1557-ben felgyújtották, 1559-ben felrobbantották a várat. A 70-es évektől megint másfélszáz embernek fizettek zsoldot, mely létszám némiképp még emelkedett is a tizenöt éves háborúig. A vár a századfordulón többször is gazdát cserélt: a keresztények 1595 szeptemberében, 1596 májusában, 1599 áprilisában is bevették és lerombolták, de a törökök mindannyiszor kijavították és újra használatba vették. A 17. század elején 60–70 embert ültettek bele, mely szám azután 100 fölé emelkedett. 1661 nyarán Soches és Batthyány Ádám csapatai vették be, de rövidesen újra török kézre került. Az erősség 1686-ban került végleg keresztény kézre.

A környék középkori kastélyai közül csak a Zsámbékit használták török végvárként.

A kutatások során a barokk Zichy-kastélynak középkori részleteit azonosították, ezt a középkori kastélyt használták fel a törökök a végvár kialakítására. (Dinnyés–Kővári–Lovag–Tettamanti–Topál–Torma, 1986, 362–363. alapján)

 

Irodalom

Dinnyés István–Kővári Klára–Lovag Zsuzsa–Tettamanti Sarolta–Topál Judit–Torma István: Pest megye régészeti topográfiája. A budai és szentendrei járás. (XIII/1.) Budapest, 1986, 362–363.

Hegyi Klára: A török hódoltság várai és várkatonasága. Budapest, 2007, II, 581–598.

Torma István: Az érdi Kutyavár (Adatok Diósd és Érd környékének középkori településtörténetéhez). In: Régészeti tanulmányok Pest megyéből. Szentendre, 1980, 261. (Studia Comitatensia 9.)